Andi blogja

Nálunk csütörtöktől vasárnapig mikulás-járás volt. Az óvodában csütörtökön, a bölcsiben pénteken volt a mikulásünnepség. Mivel a Viktor még nem tud olvasni, nyugodtan leírhatom, hogy az oviban az egyik dadus néni szokott lenni a télapó. Délután kérdezősködtem a Viktortól:

Én: Milyen volt az ünnepség kisfiam?

Viktor: Anya, a Mikulásnak is van fülbevalója?

Én: Ezt most miért kérdezed?

Viktor: Mert képzeld olyan fülbevalója volt a Mikulásnak, mint a Terike nénié.

Anya: Nem tudom, de lehet, hogy a Mikulás kölcsönkérte tőle.

Szerencsére elfogadta a válaszomat, nem feszegettük tovább ezt a kérdést. De ebből leszűrtem, hogy talán ez volt az utolsó „igazi” Mikulásunk??

Pénteken a Kinga is hozta haza a kis csomagját, amit a Mikulás bácsitól kapott (a gondozó néni szerint bátran, ügyesen ment ki érte) és kínálta belőle a Viktort, mivel előző nap ő is aranyosan adta neki a csokikat a csomagjából. (Természetesen a vége az lett, hogy nagy kupac édesség volt az ágyon, de nem baj, majd Anya úgyis összepakolja.) Ezután vették észre a nagy meglepit, kis családunk bővült egy törpehörcsöggel. Hangosan nevettek mindketten mikor meglátták.

Kicsit még félénk, de az állatkereskedésben egyből haverkodott, mikor benyúltunk hozzá, úgyhogy reméljük hamar átvészeli, hogy új helyre került és megszokja a társaságunkat is.

Nagyon fincsi volt ez a csokimikulás!!!! Kérek szépen még!!

Szombaton a céges mikulásünnepség következett. Én babaruha-börzére mentem (sikerült megint egy nagy táska kinőtt rucitól megszabadulnom, hurrááá), úgyhogy Apára maradt a feladat. Játékos ügyességi versenyen vettek részt, amit a Viktor meg is nyert a korosztályában. Büszkén jött haza a nyereményhátizsákkal a hátán és benne a kisebb nyereményekkel. Természetesen a Kinga is kapott csomagot, úgyhogy megint minden az ágyon várt rám.

Vasárnap a bátyám (44.-Zoli remélem nem haragszol, hogy leírtam, de a tortán úgyis látszik) szülinapját ünnepeltük. Úgy volt megbeszélve, hogy Ő lesz a Mikulás, amíg mi megérkezünk, felmegy 1 emeletet, aztán becsönget. Így is volt, csöngettek és megjött a Mikulás. A gyerkőcök nagyon meg voltak illetődve, Kinga odabújt az Apához, rá sem nézett. Minkenki kapott ajándékot, aztán elment a Mikulás, majd megérkezett a bátyám a „boltból” és evés, ivás, dínom-dánom következett.

Természetesen a bátyámnak is készültem tortával. Mivel Kréta ill. a görög szigetek szerelmese görög zászló tortát kapott. (Nagyon bejött az ötlet.)

Este nagyon formában voltak a gyerekek, végre nem csak fényképet tudtunk készíteni róluk, itt a várva várt video: