Andi blogja

Nagyon szeretem a karácsonyi készülődést, a lakás folyamatos díszítgetését, a mézeskalács illatát, de sajnos olyan hamar eltelik ez a pár nap és már vége is az ünnepnek. Szép volt, jöttünk-mentünk, ettünk-ittunk, játszottunk, pihentünk, együtt voltunk.

Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Nagyon jó volt a szánkózás, nem gondoltuk, hogy másnapra nyoma sem lesz a hónak.

Elkészült a mézeskalács doboz, ajándékba. Nem lett olyan szép mint Limaráé, de első próbálkozásnak szerintem elmegy. Persze készült újabb adag mézes süti is Kinga segítségével.

Úgy látszik beálltam arra, hogy hetente írjak. Tulajdonképp hétközben nem igazán történik velünk semmi érdekes mostanában. Reggel bölcsi, ovi, aztán irány a munka, délután megint bölcsi, ovi és irány haza. Mondanom sem kell, hogy az a 2-3 óra, ami marad a délutánból olyan hamar elmegy, hogy hipp-hopp este van, vacsi, fürdés és alvás. Már nagyon várom a tavaszt, mert úúúútálom, hogy reggel sötétben indulunk és mire hazaérünk megint sötét van.

Az az egy vigasztal, hogy már csak a héten dolgozunk, aztán majd csak jövőre!!!! Végre lehet egy kicsit lustálkodni reggel. (Kb 3 hónapja dolgozom, de a reggel 5 órai ébresztőt még mindig nagyon nehezen viselem.)

Szombaton kirándultunk egyet Győrben, megnéztük a karácsonyi vásárt, a piacot. Voltunk az Árkádban, ahol mesejeleneteket néztünk mozgó figurákkal, Kinga sajnos kicsit félt tőlük Az ünnepi díszlet nagyon tetszett, főleg az óriási karácsonyfa. Jól elfáradtunk mindannyian.

Vasárnap mézeskalácsot sütöttünk, Kinga természetesen segített, mint mindig. Ha „szaggatós” sütit csinálok mindig kér egy darabot amivel dolgozhat a saját kis deszkáján. Néha be kell segítenem kicsit, ha már nagyon ragad, de egyébként nagyon ügyesen csinálja. (Csak tudnám kitől örökölte???)

A jobboldali sütiket a Viktor díszítette. Annyira benne voltunk, hogy sajnos elfelejtettem lefényképezni.

Limara oldalán találtam egy nagyon jó ötletet, dobozok mézeskalácsból, lehet, hogy megpróbálkozom vele.

Nálunk csütörtöktől vasárnapig mikulás-járás volt. Az óvodában csütörtökön, a bölcsiben pénteken volt a mikulásünnepség. Mivel a Viktor még nem tud olvasni, nyugodtan leírhatom, hogy az oviban az egyik dadus néni szokott lenni a télapó. Délután kérdezősködtem a Viktortól:

Én: Milyen volt az ünnepség kisfiam?

Viktor: Anya, a Mikulásnak is van fülbevalója?

Én: Ezt most miért kérdezed?

Viktor: Mert képzeld olyan fülbevalója volt a Mikulásnak, mint a Terike nénié.

Anya: Nem tudom, de lehet, hogy a Mikulás kölcsönkérte tőle.

Szerencsére elfogadta a válaszomat, nem feszegettük tovább ezt a kérdést. De ebből leszűrtem, hogy talán ez volt az utolsó „igazi” Mikulásunk??

Pénteken a Kinga is hozta haza a kis csomagját, amit a Mikulás bácsitól kapott (a gondozó néni szerint bátran, ügyesen ment ki érte) és kínálta belőle a Viktort, mivel előző nap ő is aranyosan adta neki a csokikat a csomagjából. (Természetesen a vége az lett, hogy nagy kupac édesség volt az ágyon, de nem baj, majd Anya úgyis összepakolja.) Ezután vették észre a nagy meglepit, kis családunk bővült egy törpehörcsöggel. Hangosan nevettek mindketten mikor meglátták.

Kicsit még félénk, de az állatkereskedésben egyből haverkodott, mikor benyúltunk hozzá, úgyhogy reméljük hamar átvészeli, hogy új helyre került és megszokja a társaságunkat is.

Nagyon fincsi volt ez a csokimikulás!!!! Kérek szépen még!!

Szombaton a céges mikulásünnepség következett. Én babaruha-börzére mentem (sikerült megint egy nagy táska kinőtt rucitól megszabadulnom, hurrááá), úgyhogy Apára maradt a feladat. Játékos ügyességi versenyen vettek részt, amit a Viktor meg is nyert a korosztályában. Büszkén jött haza a nyereményhátizsákkal a hátán és benne a kisebb nyereményekkel. Természetesen a Kinga is kapott csomagot, úgyhogy megint minden az ágyon várt rám.

Vasárnap a bátyám (44.-Zoli remélem nem haragszol, hogy leírtam, de a tortán úgyis látszik) szülinapját ünnepeltük. Úgy volt megbeszélve, hogy Ő lesz a Mikulás, amíg mi megérkezünk, felmegy 1 emeletet, aztán becsönget. Így is volt, csöngettek és megjött a Mikulás. A gyerkőcök nagyon meg voltak illetődve, Kinga odabújt az Apához, rá sem nézett. Minkenki kapott ajándékot, aztán elment a Mikulás, majd megérkezett a bátyám a „boltból” és evés, ivás, dínom-dánom következett.

Természetesen a bátyámnak is készültem tortával. Mivel Kréta ill. a görög szigetek szerelmese görög zászló tortát kapott. (Nagyon bejött az ötlet.)

Este nagyon formában voltak a gyerekek, végre nem csak fényképet tudtunk készíteni róluk, itt a várva várt video: